Skip to main content

KétkerKa történetek - A másik oldal

18.03.2021

A Margit-körút, leánykori nevén Mártírok útja, másik oldalán születtem egy szép Bauhaus-házban, a Mechwart tér (mert akkor még nem liget volt) sarkán.

Jó kis kaland volt felnőni ott. Már kisiskolásként csapatostul felfedeztük a Papkertet, ismertük a Mechwart tér minden zegét és zugát, önfeledten játszottunk napestig.

Aztán amikor gimnazista lettem, az Európa Étterem volt a Rózsadomb aljának Mátyás Pincéje. A dolgozó nők oda fizették be azokat a gyerekeket, akiket napközibe járatni lehetetlen volt – én ilyen gyerek voltam. Emlékeim szerint isteni volt a menü, fantasztikus a csinos pincér, a híres birkózó, aki később a szintén híres ritmikus sportgimnasztika bajnokot vette feleségül. Az Európa Étteremben hétvégén menüt lehetett rendelni elvitelre. Mi, a barátnőmmel, egy egész évig minden vasárnap hagymás rostélyost ettünk, amit ennek ellenére még ma is szeretek.

Jó volt végigmenni reggelente és iskola után a Keleti Károly utcán, útban a Marczibányi téri iskola felé. Az úton az ember találkozott osztály- és iskolatársakkal, aztán mire iskolába értünk, összeverődött a csapat. Ugyanez történt hazafelé is. Világvégére induló Gugger-hegyi kirándulások, ahol akkor még nyomuk sem volt a mai házaknak, és tényleg a világ vége volt.

Első szerelmes kézfogás a Baka téren, titkos andalgás a Bimbó úton, később jó kis házibulik a Majláth-házakban, szálanként vásárolt Philip Morris cigaretta és Dianás cukorka a kanyarban lévő dohányboltban. Egyáltalán nem titokban váltott csókok a Május 1 moziban, szépülés a mozi melletti fodrászatban, és persze esküvő a II. kerületi Tanácsban, utána fotózkodás a szökőkútnál, szerény ebéd az Európa Étteremben.

A Margit-körút másik oldalában mindössze két dolog vonzott.

A kanyar után, ahol most kínai üzlet van, hatalmas játékbolt volt.

A kirakat béli csoda játékok nézegetése mennyei vasárnapi program egy kisiskolásnak.

A másik csoda hely a Budai Táncklub. Nagynéném, Berczik Sára, ott tartotta azokat a ritmikus sportgimnasztika órákat, amiken részt venni maga volt a varázslat.

Egy szó, mint száz, a Mártírok útja Keleti Károly utcai oldalának számunkra rangja volt. Az ottani gyerekek, ki tudja, miért, nem barátkoztak a másik oldallal. Ismerős szituáció???

Aztán egy időre elköltöztem a kerületből, de mindig visszavágytam.

Biztos voltam benne, ha sikerül visszajönnöm, semmiképpen nem költözöm a másik oldalra. Csak nem adom le odáig . . .

Az Élet átírta a forgatókönyvet.

Először a Rómer Flóris utcába ( a jó oldalra . . .) költöztünk, de ott valahogy nem éreztük jól magunkat . . Nem volt Mártírok útja fíling . . . Egyszer aztán nyitva találtam egy Szász Károly utcai ház kapuját. Bementem. Megláttam a gangot, az udvart, a míves ajtóka,t ablakokat, a kovácsoltvas korlátokat . . . és beleszerettem. Megkérdeztem, van-e eladó lakás. Volt. Kisvártatva azon a bizonyos „másik oldalon” találtam magam.

Éppen húsz éve élek itt. Szerelmes vagyok Vízivárosba. Minden utca és minden ház ismerős, itt van a legjobb közért, étterem, kávézó, színház, napsütés, levegő (na jó, azért ez utóbbi túlzás . . .), és a legjobb emberek.

Régen feltűnt hogy, egyik lakóhelyünkön sem nagyon szólnak egymáshoz az emberek, de nem volt még itt az ideje, hogy változtassak rajta. A napi rutin: ajtó kinyit, kilép, bezár, munkába indul, dolgozik, vásárol, hazajön, zár kinyit, belép, azután már nem lép ki. Így történt, hogy eltelt néhány év, mire megismertem a ház lakóit, és elhatároztam, összehozom őket egy beszélgetésre az udvarunkon. Ez az udvar felér a csodák palotájával. Házunk egyik lakója sok évtizedes munkával fákat nevelt, növényeket ültetett, valóságos botanikus kertet csinált az idén száztíz éves ház udvarából és folyosóiból. Üdítő, szívmelengető látvány. Ide hívtam meg az első áldozatokat. Ropi, tea, vörösbor, cigaretta, édes keksz és nagy röhögések. Így indult. Aztán mindenki meghívta azt a szomszédját, akit ismert. Az ismert szomszéd is meghívta a szomszédját, és kisvártatva igazi jó kis társadalmi élet kezdett kibontakozni.

Ahogy megismertük egymást, kiderült, kinek mikor van születésnapja, a névnapokat nem volt nehéz számon tartani. Elindult egy folyamat, ami azóta is tart. Számon tartom, ki mit és mikor ünnepel, csokorba kötöm, és máris megvan az ok arra, hogy összejöjjünk, beszélgessünk, piknik alapon együnk, igyunk, nagyokat nevessünk, és egyre jobban megismerjük egymást. Aztán felbátorodtam. Meghívtam írót, költőt, volt könnyűzenei koncert, de járt nálunk a Budapesti Fesztiválzenekar rövidített változata is. Természetesen Húsvétkor és Karácsonykor is találunk okot arra, hogy együtt lehessünk. A mese már eddig is hosszúra nyúlt, hát még milyen hosszú lenne, ha mindent elmesélnék, ami történt.

Az eredményt írom le: közel kerültünk egymáshoz, barátságok szövődtek, és őszintén örültünk, amikor fiatal lakótársainknak babáik születtek. Az a helyzet, hogy a házunkban többségében ötven plusszosok lakunk. Amikor elkezdődött a járvány, mi bizony nem nagyon mozdultunk ki. Az ide vonatkozó történetet csak azért mesélem el, hogy tudassam veled, kedves olvasó: van remény. Nem volt olyan nap, hogy ne csöngetett volna be hozzám (és másokhoz is) valaki megkérdezni, mire van szükségem. Az egyik tejet hozott, a másik kenyeret, vagy felvágottat, gyümölcsöt, mosószert, és egyáltalán, bármit, amire szükségem volt. Persze nem csak én vagyok kedvezményezettje az összefogásnak. Segítenek egymásnak a lakótársak, baj esetén számíthatunk egymásra. Csekély és gyér tartalmú összefoglalója ez annak a folyamatnak, aminek egy összetartó közösség létrejötte lett a vége. Sosem kérdeztem, így nem tudom, de azért sejtem, hogy ez a változás mindenkinek jó, hiszen ha nem lenne így, nem vennének részt benne.

Így, és még sok aspektusból szemlélve rá kellett jönnöm, mindegy, melyik az a bizonyos oldal, csak jóakarat, szeretet és vidámság kell ahhoz, hogy valaki átvigye az élet szeretetét a túlsó partra.

Így kerültem én a másik oldalra.

Bán Ági

PS.: Terjeszkedünk . . . A Szász Károly utca lakói készen állnak egy fesztiválra . . .

Forrás: https://www.facebook.com/ketker.kozossegi.alapitvany/posts/118233336928203